Édesapám, Baik Miklós első világháborús egyenruhában. Főtörzsőrmesteri rangjelzés van rajta, de nem tudom, hol szolgált, mi történt vele akkor. Mezőgazdász volt, és családjával együtt egy Fejér megyei pusztán élt, Bodakajtor-Felsőszentivánon, ami az Aba nevű falu közvetlen közelében volt, és kábé tizenöt kilométernyire Székesfehérvártól. Ezt a birtokot gróf Zichy Rafaeltől bérelték.
Fogalmam sincs, hogy hogyan találkoztak a szüleim. Szerintem közeli ismerősök hozták őket össze. Apám tíz-tizenkét évvel öregebb volt anyámnál. 1922-ben házasodtak össze. Nem tudom, hol és milyen esküvőjük volt, nem maradt egy meghívó vagy fénykép sem. 1930-ig éltek együtt, aztán elváltak.
Apám sohasem nősült meg újra. El is ment a pusztáról különböző helyekre gazdatisztnek. Anyagilag nem tudott minket segíteni. Leveleztünk, és nagyon büszke volt arra, hogy jól tanulok. Később Pestre költözött, és a nővéreivel együtt lakott. Évente egyszer-kétszer meglátogattam őt.
Húszéves koromban vesztettem el. Ez az, amit nem tudok, hogy szegényt hova hívták be, és hogyan szereztek tudomást arról, hogy elpusztult. Mire én visszajöttem a deportálásból, csak azt hallottam, hogy nincs meg.