Ez egy fotósnál készült kép, a két unokatestvéremről, Beck Juditról (a jobb oldali) és az Editről. Ez nem sokkal azelőtt készült, mielőtt elhurcolták szegényeket. Kiskőrösi fényképésznél készült a kép.
Edit és Judit az édesanyám testvérének, Hermin néninek a lányai. Kiskőrösiek ők is. Hermin néninek a férje szabó volt, férfiszabó. De már később nem dolgozott. A Beck lányok tanultak, és aztán az édesanyjuknak -- mert az varrónő volt -- a műhelyében dolgoztak. Ők is varrtak. Abban a majoros házban, ahol voltak a zsidó rendezvények -- ahol volt színházterem, és színházi előadásokat szerveztek, ahol csak zsidók voltak --, ott laktak. És ott volt nekik ruhaszalonjuk.
A Beck lányokat a szüleimmel és a testvéreimmel együtt 1944-ben Kiskőrösön összeszedték, és Auschwitzba vitték. Egyik rokonunk, akivel együtt voltak, az mesélte, hogy ahogy megérkeztek Auschwitzba, édesapám és nagyapám mindjárt ment a kemencébe. A lánytestvéreim az édesanyámmal és az unokatestvéreimmel pedig munkára, Németországba. Az úton gyakorlattá vált, hogy aki nem bírt tovább menni, azt ott, a helyszínen lelőtték az őrök. Editnek levált a cipőtalpa és leült, a testvére természetesen vele maradt. Őket mindenki szeme láttára lelőtték. Akkor elhatározták anyukámék, hogy megszöknek. Meg is szöktek. Azóta nincs róluk hír.