Cikk Kinszki Imréről

Az újság jobb oldalán látható képet nagyon szeretem apukámról. Valamikor az 1920-as években készülhetett. Az a sapka van rajta, amit mindig is hordott, így hátrafele fordította az ellenzőjét. Apukám nagyon szerette a természetet is fényképezni.

 

Apám munka után fényképezett. Állítólag a bátyám születése előtt anyukám vett neki egy kis gépet, addig eszébe nem jutott. Akkor a gyereket kezdte fényképezni, de nagyon gyenge minőségűek lettek a fotók. Nem nyugodott bele, és elhatározta, hogy megtanulja, hogy ő maga előhívja. Minden ott volt neki a fürdőszobaablakban. Kitalált egy gépet, úgy hívták, hogy Kinszekta, amivel természettudományi nagyítóval mikroszkopikus felvételeket tudott csinálni. A kisszobában, a cselédszobában - nem volt cseléd - volt egy ilyen állvány, amire ő fölrakta. Ez olyan gép volt, hogy sínen ment, és alája volt téve a mikroszkóp. Volt egy technikus barátja is, akivel ő együtt dolgozott, aki neki kivitelezte.

 

Általában hazajárt napközben, de nem mindig, mert ha bármit látott, ami érdekelete, megfogta, akkor elkezdett fényképezni. És akkor anyukám néha, nagy szeretettel, hogy hát Imikém, miért nem jöttél haza? Hát sirályok vannak a Dunán, mondta úgy, mintha nem vagy normális? hát sirályok vannak a Dunán, akkor nem mehetek haza. Szóval imádta a természet legapróbb rezdüléseit fényképezni.