Gömöri Géza lányának esküvője

Ez fénykép közvetlenül a lányom esküvője után készült. A hűvösvölgyi Nagyvendéglőbe mentünk ebédelni. A családból itt volt a Zsiga bácsi, anyám öccse a feleségével, de főleg az én kollégáim jöttek el a Gázművektől. Nagyon jó hangulatú ebéd volt. A lányom 1947 júniusában született. Sajnos az első feleségem úgy nevelte, hogy nem is tudta a lányom, hogy zsidó. Újpesten laktunk akkor, a Papp József téren volt az első lakásunk. És azt mondja nekem egy újpesti barátom, hogy 'Te, szeretnék veled beszélni'. 'Mi a baj?' 'Majd elmondom. Tudod, hogy a lányod és az én lányom egy osztályba járnak.' 'Igen, tudom.' 'Tudod, mit mondott a te lányod az én lányomnak?' 'Mit?' 'Te büdös zsidó!' Mondom, 'Tényleg?' Mondja nekem, 'Nem tudja a lányod, hogy ő zsidó?' 'Idefigyelj, én a Gázműveknél dolgozom, nyakig vagyok, meg egy ideig még a Számviteli Főiskolán is voltam, úgyhogy nincs időm foglalkozni ezzel, a feleségem meg valamilyen oknál fogva ettől tartózkodik, nem akarja, hogy nagyon zsidós legyen.' Mondom, 'Jó, akkor majd előveszem'. És leültem vele. 'Hallom, mit mondtál, te nem tudod, hogy zsidó vagy?' Akkor történt valami, és érdeklődni kezdett, ma pedig minden pénteken gyertyát gyújt a lányom. Sokkal vallásosabb, mint mi. A férje szülész-nőgyógyász, debreceni, vallásos szintén. A háború előtt csak zsidó ünnepeket tartottunk, de mikor az unokám megszületett, akkor neki már vettünk karácsonyfát, a lányom nem kapott fát, de az unokám az kapott. Az unokám egyébként nem vallásos. A lányom korábban földrajz és rajz szakos tanárnő volt. De mikor én huszonnégy évvel ezelőtt elmentem nyugdíjba, akkor azt mondták, hogy jöjjön ő is a Gázművekhez. A Gázműveknek akkor alakult meg a múzeuma, és jelenleg annak a vezetője.