Apám [Hertelendy György] már özvegyen.
Az anyukám 1959. januárban agyvérzést kapott, és fél évvel a nyugdíjazása előtt, még ugyanebben az évben meghalt. Akkor apukát áthoztuk Szegedről, mert én a két gyerektől meg a férjem magánrendelőjétől, ahol besegítettem, nem tudtam átjárni hozzá, hogy ellássam. És felszámoltuk a szegedi lakást.
Apuka átjött Kecskemétre, egy kis félkomfortos lakásba, de napközben rendszeresen nálunk volt, csak aludni ment haza. A családjából akkor még mindenki élt. A háborúnak még a szele sem érintette meg a Hertelendy családot.
Apuka természetesen kapott nyugdíjat a Közélelmezési Hivatal révén, de azt félretette. Hiszen mindig nálunk volt, a gyerekekkel foglalkozott. Sétált velük, meg nekünk is besegített ebbe-abba.