A kép 1942-ben készült Dunaszerdahelyen, a Sárga kastély kertjében. Akkor kezdtem udvarolni a feleségemnek, én tizennyolc éves voltam, Weiss Rozália pedig tizenhat éves.
Amikor megkaptam a "SAS" behívómat [SAS-behívó - névre szóló katonai behívóparancs volt a második világháborúban a nem tényleges állományúak számára. A posta expresszküldeményként kezelte, címzettje köteles volt 48 órán belül bevonulni a kijelölt helyre. Nevét az első szavak: "Sürgős, azonnal siess" kezdőbetűinek összeolvasásából kapta. -- A szerk.], elmentem Rózsiékhoz, ott is elbúcsúztam. A feleségem, akkor még fiatal lány, kikísért az állomásra. Amikor búcsúzkodtam, azt mondtam, hogy én még Rózsiért visszajövök. Az anyósom erre: "Ugyan, Feri, maga bevonul katonának, bejárja a világot, még annyiféle lánnyal találkozik." Erre én: "Fogadom, hogy elveszem a Rózsit feleségül!" Ami aztán később meg is történt