Ezek a lányom férjének, Lacinak a nagyszülei, a világon semmit sem tudok róluk. Annyit tudok róluk, hogy ők Szlovákiában éltek, volt egy fiuk, ott is született a vőm, Kassához közel, mert Kassán járt iskolába, és a nagyszülei is mind ott voltak. Most is él még ott a nagynénje vagy valakije a vőmnek. [A fénykép -- mint látható -- az Egyesült Államokban készült. Az interjúalany semmit nem tud ennek okáról. -- A szerk.]
A vőm szülei, mikor volt a magyarok kitelepítése [lásd: szlovák--magyar lakosságcsere], magyarnak vallották magukat, és átjöttek Magyarországra a II. világháború után, és Vértesacsán kaptak házat. Mikor összeházasodtak a lányommal, akkor még a szülei éltek Vértesacsán. Ő még kollégiumban volt valahol, mert mind a ketten tanultak. Ők nem zsidók. Eredetileg, azt hiszem, parasztok voltak, de a Hangya Szövetkezetben dolgozott a papa. A mama nem dolgozott, de volt nekik tehenük, meg vittek Kassára vajat -- szokta mesélni a vőm. Itt gazdálkodtak. Azt hiszem, hogy valami téesz volt. De nagyon keveset jöttem össze a rokonsággal, hacsak nem jöttek. Nem is értem rá, tanulnom kellett, dolgoznom kellett, háztartást kellett vezetni, itt maradtam a mátyásföldi házzal, ott is voltak tennivalók a kertben. Csak virágot neveltem, meg fű volt, de amikor a vőm elvette a lányomat, ő már csinált kis konyhakertet. Most is dolgozik benne; már 74 éves, de dolgozik benne. Termel egy kis zöldséget, paradicsomot, kukoricát, sóskát -- szóval ilyesmit. Kis konyhakert van. Tulajdonképpen az lenne az otthonom, ha a lányom élne. Én ott éltem 1929 óta abban a házban.