Hogyan kerültek Dél-Kelet Európába mecsetek és oszmánok építette hidak? Miért találkozhatunk az osztrákok által hozott építészettel Prágában?
Ebben a kisfilmben Európa térképét vesszük górcső alá, és megnézzük, hogyan változtak a határok a történelem viharos évszázadaiban - és hogyan hatott ez az európaiak mindennapi életére, kultúrájára.

Katarína Löfflerová története bepillantást nyújt a két világháború közötti Csehszlovákia középosztálybeli életvitelébe, amelynek szerves része volt a zsidó iskolai élet, és emellett a szabadidő eltöltése a sportklubban, sízés a Tátrában, nyaralás a Balatonnál, vízisízés a Dalmát tengerparton.

Az állandóan változó határok és a határtalan optimizmus rendkívüli története. Az Osztrák-Magyar Monarchiában élő Nussbaum Henriknek négy fia volt, akik mind harcoltak az első világháborúban. A háború következtében összeomlott a Monarchia és új határokat húztak Európában. Henrik, aki nem hitt az új határokban, fiait Európa híres egyetemeire küldte tanulni: Sándor Prágában tanult közgazdaságtant, József Berlinben járt orvosi egyetemre, László a párizsi Sorbonne-on hallgatott filozófiát, míg László apja, Jenő Firenzében tanult matematikát.

A történet az erdélyi Marosvásárhelyen (románul: Targu Mures) játszódik. A második világháború alatt Észak-Erdélyt elfoglalták a magyar csapatok, és 1944-ben 150 000 zsidót deportáltak Auschwitzba, köztük a jómódú családból származó Scheiner Jucit. Juci és az öccse, András túlélték a háborút. Hazatértük után Juci újra megnyitotta kozmetikáját. Az 1950-es években lottón nyert egy motort, és egy motoros bálon, amelyre az öccse vitte el, találkozott Schönbrunn Jenővel. Egymásba szerettek és hamarosan összeházasodtak.

Mikor 1992-ben Szarajevót elérte a háború, holokauszt túlélők és leszármazottaik egy kis csoportja humanitárius segélyszervezetté alakította a város utolsó működő zsinagógáját, ahol zsidók és muszlimok, szerbek és horvátok közösen dolgoztak: közel négy éven át adtak ételt, gyógyszert és reményt mindenkinek, akinek szüksége volt rá.

Egyedi magyar történet, gyűjteményünk különlegessége. Domonkos Miksa az Osztrák-Magyar Monarchia idején az első világháborúban szolgált, és elismert, többszörösen kitüntett katonatiszt volt. A második világháború alatt gyakorlatilag a budapesti gettó polgármestere volt; ételt, ellátást, gyórgyszereket hozatott a gettóba, együtt dolgozott Raoul Wallenberggel és sokat tett , hogy embereket védelmezzen és életeket mentsen. Az 1950-es években Domonkos Miksát letartóztatta és elhurcolta a kommunista Államvédelmi Hatóság, az ÁVO, azzal a váddal, hogy ő ölte meg Wallenberget.